Bakuban felmerült az ország első atomerőmű-építésének a terve. Adil Garibov, a nukleáris kutatások nemzeti központjának elnöke úgy nyilatkozott, hogy a köztársaság első erőműjének felállítását várhatóan 2020-ra tudják befejezni. A szovjet időkben már tervezték egy atomerőmű építését Azerbajdzsánban, ám a csernobili katasztrófát követően ez feledésbe merült. Az ország vezetése - amely a szénhidrogénektől való függéstől szeretne megszabadulni - ma már nem aggódik a lehetséges kockázatok miatt.

Garibov szavai szerint az első, még kísérleti reaktor megtervezésének tenderét a jövő évben fogják kiírni. Ennek a teljesítménye 20 megawattos lesz. Emellett létre fognak hozni egy 2 megawattos gyakorló reaktort. „Az Azerbajdzsánban megtervezett reaktor a saját paraméterei alapján egyedi lesz – mesélte Garibov. – Becsléseink szerint a reaktorok építését 2020-ra tudjuk befejezni, amennyiben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség engedélyére két évet kell várnunk. Azerbajdzsán már kérte a szervezet engedélyét, de szintén nagyon fontos, hogy az építést kivitelező vállalkozó cég megkapjon minden hatósági engedélyt.”

A 15 hektáros építési területet már kijelölték, erősítették meg Bakuban. Magán a reaktoron kívül létre fognak hozni egy adminisztratív épületet is, amely az adatok feldolgozásának és az infrastruktúra tudományos kutatásainak elengedhetetlen központja lesz. Hogy hol fog konkrétan elkezdődni az építkezés, Garibov nem pontosította, ám minden valószínűség szerint Hirdalan város környékéről van szó, Baku és Szumgait között. Navaitól, amely délkeletre terül el az azeri fővárostól, a jelenlegi vezetés visszakozott, noha összehasonlítva ezt a térséget az ország más körzeteivel, ez egy kedvező zóna a földrengések szempontjából. Annak idején a szovjet hatóságok is ide tervezték építeni az atomerőművet.

Arról, hogy Azerbajdzsán számára szükséges-e saját atomenergiájának fejlesztése, régóta folyik a vita Bakuban. A helyi specialisták számításai szerint az ország szénhidrogén-készletei megközelítőleg 2020-2025 között kimerülnek. Ugyanakkor az ország gazdasága az utóbbi években magabiztosan növekedett – egyedül az utóbbi év volt kivétel (a Nemzetközi Valutaalap az azeri GDP 4,5%-os növekedését prognosztizálja 2014-ben és 4,3%-osat 2015-ben). Ha a köztársaság az ötéves mutatókból indul ki, akkor az évenkénti növekedés több mint 10 százalékot tett ki, ez alapján pedig Azerbajdzsán energetikai potenciálja nem lesz képes kielégíteni a fejlődő gazdaság igényeit.

2007 márciusában a sugárzás problémáival foglalkozó azerbajdzsáni intézet bemutatott a kormánynak egy javaslatcsomagot egy 1500 megawattos erőmű építéséről. Az intézet becslései szerint az állomást négy év alatt tudták volna felépíteni 3 milliárd dollárból.

Ugyanez év végén a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség beleegyezését adta az első azeri kutató-reaktor megépítésére. Ahogy az Azerbajdzsáni Nemzeti Tudományos Akadémia elnöke, Mahmud Kerimov kijelentette, a projektnek maga az ügynökség ígért pénzbeli támogatást. Az objektum építését 2009-2011 közé tervezték és a teljesítményének kisebbnek kellett lennie 1 megawattnál. Azonban a projekt már az engedélyezési folyamatok alatt lényegében elakadt. 2011-ben az azeri minisztertanács döntést hozott az első atomerőmű építésének technikai-gazdasági megokolásának kidolgozásáról. „Ha Azerbajdzsánban felépült az első reaktor, az első, amit tenni fogunk, hogy kiképezzük a nukleáris energetika szakembereit. Másodsorban megszervezzük az izotópok előállítását, amit majd Azerbajdzsánban használunk fel, mert jelenleg külföldről kell beszerezni” – tervezte akkoriban Garibov, az említett intézet vezetője. Azt is közölte, hogy a munkához szükséges szakembereket Oroszországban fogják kiképezni, konkrétan Dubnyéban.

Végül idén májusban Ilham Alijev elnök aláírta a rendelkezést a nemzeti nukleáris kutatások központjának megalapításáról a távközlési minisztériumnak alárendelve. Ugyanebben a hónapban Bakuba látogatott François Hollande francia elnök, a látogatás végén pedig közre adták, hogy a francia VINCI Construction Grands Projets kifejezte érdeklődését az azerbajdzsáni atomprogramban. A program elindítását akkor az azeri Ali Abbaszov távközlési miniszter erősítette meg. „Szándékunkban áll felújítani az atomerőmű megépítését, amelyet még a szovjet időkben kezdtek el. Az adott program keretei között nukleáris reaktorokat fogunk építeni. Valószínűleg a projekt a következő 3-4 év folyamán lesz kivitelezve” – mondta a miniszter.

Mindazon évek alatt, amíg folytak a megbeszélések az erőmű vagy akár a reaktorok felépítéséről, a projektet folyamatos kritikák érték különböző területek szakemberei részéről. Ahogy 2011-ben megerősítette Azerbajdzsán Geológiai Intézményének igazgatója, Akif Alizade, a köztársaság annyira gazdag olajban és alternatív energiaforrásokban, hogy az erőmű létrehozása nem létszükséglet. „Ezen okok miatt intézményünk, amely figyelembe veszi a nemzetközi tapasztalatokat és az ország szeizmikus intenzitását, ellenzi az atomerőmű létesítését" – hangsúlyozta Alizade. Japánban különös pontossággal építették meg az atomerőműveket, ám nem tudták előre jelezni a természetben lezajló anomális jelenségeket, aminek eredményeképpen a fukusimai erőmű környékén a radioaktív koncentráció veszélyes szintet ért el, amelyet csak a csernobili robbanás után figyelhettünk meg.

Más kritikusok is arra mutatnak rá, hogy az építkezés helyszíne helytelenül lett kiválasztva, mivel Baku környéke veszélyes a földrengések miatt, valamint arra is felhívják a figyelmet, hogy az országban egyszerűen nincs elég specialista az ilyen objektumok kiszolgálására. Mindez azonban Bakut nem zavarja, habár éppen a potenciális földrengésveszélyre hivatkozva követelik rendszeresen az azerbajdzsáni politikusok a szomszédos Örményországban található erőmű bezárását. Ez év márciusában a hágai atombiztonsági csúcstalálkozón felszólalt Ilham Alijev, és arról beszélt, hogy az örmény hatóságoknak már régen be kellett volna zárniuk ezt a negyven évvel ezelőtt épített állomást. „Ehelyett Örményország meghosszabbította az állomás működését 2026-ig, annak ellenére, hogy az állomás egy szeizmikusan nagyon aktív területen áll, valamint elavult, rendkívül veszélyes technológia alapján épült” – panaszkodott Alijev.

A kritikákra válaszolva Garibov emlékeztetett, hogy egyelőre a diskurzus csak a kutatóreaktorról folyik, amely kis teljesítményű, valamint az ilyen reaktorok még a 11-12 erősségi fokozatú földrengések mellett is üzemképesek maradnak és gyakran helyezkednek el közvetlenül nagyvárosokban, például Moszkvában, Isztambulban és Párizsban. Ami magának az állomásnak az építését illeti, először is az azeri specialistáknak munkatapasztalatot kell majd gyűjteniük, és csak ezt követően lehet majd gondolni az erőmű megépítésére, valamint megoldani azt a nagyon kényes kérdést, hogy melyik országtól kell megvásárolni a reaktorhoz szükséges nyersanyagokat.

Eredeti cikk: http://lenta.ru/articles/2014/12/06/azerbaijan/