205 évvel ezelőtt a napóleoni Grande Armée maradványai végérvényesen elhagyták Oroszországot, átkelve a Nyemanon. Az oroszországi hadjárat végére a francia császár megsemmisítő vereséget szenvedett.

1812. június 24-én Napóleon hadserege figyelmeztetés nélkül átlépte Oroszország határait. A Grande Armée létszáma körülbelül 600 ezer főt tett ki, a franciákon kívül a Napóleon által már leigázott országok katonái is szolgáltak a seregben. Az országuk védelmére ellenük küldött orosz katonák létszáma majdnem háromszor kisebb volt.

A háború hivatalos indoka az Oroszország és Franciaország által kötött Tilsiti béke feltételeinek megszegése volt. A Tilsiti békét 1807-ben kötötte I. Sándor orosz cár és Napóleon francia császár az 1806-1807-es negyedik koalíciós háborút követően. A háborúban Oroszország a franciák ellen harcoló Poroszországot támogatta.

A szerződés feltételeinek megfelelően Oroszországnak el kellett ismernie Napóleon összes hódítását, tiszteletben kellett tartania a meghatározott szabályokat a más országokkal folytatott kereskedelem tekintetében, nem akadályozhatta Franciaország uralmának kiépítését a görögországi Jón-szigetek felett. Ezeken túl a két ország kötelezettséget vállalt, hogy háború esetén segítik egymást.

Azonban a Franciaország fő ellensége, a Nagy-Britanniával való kereskedelemre vonatkozó tilalom ellenére Oroszország továbbra is fogadta kikötőiben a semleges zászlók alatt hajózó brit hajókat. Ennek következtében 1812. június 22-én Napóleon kiáltvánnyal fordult seregeihez, melyben a Tilsiti megállapodás megszegésével vádolta Oroszországot. A kiáltványban az oroszok elleni támadást második lengyel háborúnak nevezte.

Napóleon három év leforgása alatt tervezte meghódítani Oroszországot, fokozatosan elfoglalva a különböző területeit. Az orosz seregek visszavonulása az ország belsejébe azonban keresztül húzta a tervét, mivel arra kényszerült, hogy a csapatok után vonuljon. Napóleon hadseregének számbeli fölénye ellenére az orosz katonák viszonylag sikeresen verték szét egyik divíziót a másik után. Az ellenség megsemmisítésében segítségükre voltak a parasztokból szerveződött partizán osztagok is.

A borogyinói csata lett a történelem egyik legvéresebb egynapos ütközete. Céljait egyik fél sem érte el – Napóleon nem volt képes szétverni az orosz hadsereget, Kutuzov pedig nem tudta megvédeni Moszkvát. Azonban éppen Napóleon döntő győzelmének hiánya határozta meg előre a franci hadsereg végső vereségét.

Szeptember 14-én, amikor Napóleon seregei bevonultak Moszkvába, a város lángra kapott. Nem tudni a tűz okát: lehettek a partizánok, lehetett szándékos gyújtogatás, esetleg a francia megszállók elővigyázatlanságából is fellángolhatott a tűz. A lángok olyan gyorsan terjedtek, hogy a Kremlbe érkező Napóleon gyakorlatilag a következő reggelen kénytelen volt tovább állni.

Négy napon keresztül semmiféle próbálkozás sem történt annak érdekében, hogy megállítsák a tüzet, míg végre szeptember 18-án magától kialudt. Eddigre csupán a város egy kis részét maradt érintetlen. A lakóépületek több mint kétharmada leégett, de így járt a templomok és a kereskedelmi üzletek többsége is. Körülbelül 20 ezer lakos sérült meg.

Napóleon több mint egy hónapig volt Moszkvában. Míg az orosz hadsereg feltöltötte a készleteit, a takarmányt, valamint kicserélte a felszereléseit, eközben Napóleon katonái ki voltak téve a partizánok támadásainak. Végül Napóleon kiadta a parancsot az elpusztított város elhagyására.

Alekszandr von Benckendorff gróf így emlékezett vissza a Moszkvába való visszatérésre: „1812. október 10-én érkeztünk meg az ősi fővárosba, ahol még minden füstölgött. Szinte az emberi és az állati holttesteken keresztül kellett utat vágni magunknak. Az összes utca zsúfolt volt a romoktól és a hamutól. Csupán egyes kifosztott, a füsttől teljesen megfeketedett templomok szolgáltak szomorú útmutatóként a felfoghatatlan pusztulás között. Eltévedt franciák szédelegtek szerte Moszkvában, és váltak a paraszti tömeg áldozatává. A parasztok minden irányból sereglettek a szerencsétlen városba.”

A franciák abban a reményben hagyták el Moszkvát, hogy meglephetik a Moszkvától 80 kilométerre található Tarutyino faluban lévő Kutuzovot, és meglepetésszerűen elfoglalhatják Kalugát. A partizánok azonban észlelték a csapatok közeledését, így az orosz katonák felfegyverkezve várhatták a franciákat.

Október 18-án került sor a tarutyinói csatára. Ezúttal az oroszok voltak számbeli fölényben, és noha a franciákat tervezési hiányosságok és a kitűzött célok nem pontos teljesítése miatt nem sikerült szétverni, a győzelem mégis az oroszoké lett. Ezen kívül az orosz hadseregnek több mint 30 francia ágyút sikerült zsákmányolnia.

A siker fellelkesítette az orosz hadsereget, amely így erőt szerzett az ellentámadáshoz. Napóleon Szmolenszk felé indult abban a reményben, hogy ott áttelelhet, az orosz csapatok pedig üldözőbe vették az ellenséges hadsereget.

Novemberre a francia hadsereg visszavonulása már inkább emlékeztetett egy rendezetlen menekülésre. Napóleonnak ekkorra már csak egyetlen célja volt, mégpedig a katonái megmentése. Ezt azonban nem sikerült teljesítenie.

November végére érték el a seregek a Berezina folyót. Az orosz katonák másfélszer többen voltak a franciáknál – nagyjából 60 ezren, szemben 40 ezerrel. A néhány napig tartó kegyetlen csata a franciák felének a halálához vezetett, a veszteségük több mint 30 ezer ember volt. Decemberben a szétvert Grande Armée katonái átkeltek a Nyemanon, elhagyva Oroszországot. Ahogyan Kutuzov írta, a háború „az ellenség teljes megsemmisítésével végződött”.

Az életben maradt katonák egy része a másfelé szolgáló francia divíziókkal együtt Vilniusba érkeztek, ahol a történelmi dokumentumok alapján „elegendő liszt és hús volt ahhoz, hogy ellássanak 100 ezer katonát 40 napon keresztül.” Azonban az élelemkiosztás szervezettségének hiánya, valamint a hosszadalmas visszavonulás miatti kimerültség káoszhoz vezetett. A visszavonulás időszaka alatt több mint 20 ezer katona halt meg kihűlés, éhezés és betegségek következtében. A holttesteket eleinte elégették, ám a bűz illetve a halottak mennyisége miatt végül úgy döntöttek, hogy tömegsírba temetik őket.

Napóleonnal mindössze 9000 katona tért vissza Párizsba. Arra a kérdésre, hogy „milyen állapotban található a hadsereg?” azt válaszolta, hogy „többé nincs hadsereg”. A teljes hadjárat alatt a 600 ezres hadseregből körülbelül 30 ezren maradhattak életben. 1813-1814-ben az orosz csapatok, együttműködve Svédország, Ausztria, Poroszország hadseregeivel felszabadította Napóleon uralma alól az európai országokat. Ennek következtében Napóleon elvesztette a trónját, Franciaország pedig visszaszorult az 1793-as határai mögé.

(via Gazeta.ru)