Szolovej

Elhagyta Oroszországot a kínzásos videót nyilvánosságra hozó ügyvédnő

2018. július 24. - Razbojnyik

Elhagyta Oroszországot Irina Birjukova – írja a Kommerszant.ru. Birjukova volt az az ügyvédnő, aki átadta a Novaja Gazeta újságírói számára azt a videót, amelyen a jaroszlavli terület 1-es számú javítótelep egyik foglyának megkínzása látható.

Július 21-én, egy nappal azt követően, hogy nyilvánosságra került a Jevgenyij Makarov fogoly megkínzásáról szóló videó, Irina Birjukova elhagyta Oroszországot. Birjukova volt az az ügyvédnő, aki a szóban forgó felvételt eljuttatta a Novaja Gazeta újságíróinak. Az ügyvédnő állami védelmet kért saját maga és családja számára a hivatalos orosz szervektől, ugyanis megfenyegették őt.

Az ügyvédnő a videó nyilvánosságra hozatalán kívül szorgalmazta a kínzásban közvetlenül részt vevő személyek elbocsátását, illetve vizsgálat lefolytatását a jaroszlavli terület nyomozati szerveinél, illetve Jaroszlavl volgántúli nyomozati osztályánál is.

Július 23-án vált ismertté, hogy a szóban forgó javítótelep 6 munkatársát őrizetbe vették, 22-én pedig az intézmény 17 munkatársát elbocsátották.

Kegyetlenül megkínoztak egy rabot egy oroszországi telepen + videó

Kegyetlenül megkínoztak egy oroszországi rabot egy javítótelepen. A kínzásról videót is készítettek, amely most nyilvánosságra került.

Kegyetlenül megkínoznak egy rabot a jaroszlavli területen található 1-es számú javítótelep munkatársai azon a videón, amely az Obscsesztvennij vergyikt nevű alapítvány jogászainak birtokába került. A videón az látható, hogy tíznél több egyenruhás ember a talpánál fogva megver egy asztalon fekvő, megbilincselt férfit, akit időnként nyakon is öntenek egy vödör vízzel. Az áldozat nyögdécsel a fájdalomtól, valamint kegyelemért könyörög.

A lap úgy tudja, hogy a videóra rögzített események 2017. június 29-én történtek, míg a megkínzott rabot Jevgenyij Makarovnak hívják. A történtekkel kapcsolatban vizsgálatot rendeltek el. A kínzás feltételezett oka, hogy a rab tiszteletlenül viselkedett az intézmény egyik munkatársával.

Novaja Gazeta

Kedvezőtlen orosz adatok: fogyatkozó népesség, csökkenő jövedelmek

Igen kedvezőtlen adatok láttak napvilágot Oroszországban: a születések száma ismét olyan alacsony szinten van, mint volt 10 évvel ezelőtt, miközben a reáljövedelem is már negyedik éve folyamatosan csökken. Sokan már csak a megtakarításaik felélésével tudják fenntartani a már megszokott életszínvonalat.

Oroszországban az utóbbi 3 év legnagyobb visszaesését regisztrálták a születésszámok tekintetében. A Rossztat adatai szerint 2017-ben 1,69 millió gyerek született, ami 10,6 százalékkal kevesebb a 2016-os adathoz képest. A születések száma ezzel visszatért a 2007-es szintre. Bár a halálozás száma is csökkent, ám még így is magasabb volt a születések számánál.

A 2017-ben 1,69 milliós születésszám 203 ezerrel maradt el a 2016-ostól. Ezzel a születésszám már harmadik éve folyamatosan csökken Oroszországban: 2016-ban 1,893 millióan, 2015-ben 1,944 millióan, 2014-ben pedig 1,947 millióan születtek. Utóbbi volt a maximum, amit a Krím csatlakozásával sikerült elérni. 2016-ban még 12,9 születés jutott 1 000 emberre, tavaly már csak 11,5.

Az orosz vezetést aggasztja az ország demográfiai helyzete, nem véletlen, hogy Vlagyimir Putyin még novemberben arról beszélt, hogy újra fel kell futtatni az egyébként már 2007 óta létező demográfiai politikát, amely a gyerekes családoknak nyújt anyagi támogatást.

Egy januári felmérés szerint egyébként az oroszok több mint fele (54%) elégtelennek tartja a kormányzatnak a születésszám növelésére irányuló tevékenységét. A megkérdezettek 63 százaléka szerint a születésszám emelkedéséhez elengedhetetlen jobbá tenni a családok anyagi ellátását. Ugyanakkor 27 százalék szerint a jövedelmek növekedése aligha vezet a születésszám növekedéséhez, ehhez elengedhetetlen az emberek életmódjának és attitűdjének változása is.

Ahogyan fentebb már említettük, az országban csökkent a halálozás száma is. Korábban 12,9 haláleset jutott 1 000 emberre, de ez a szám 2017-ben már csak 12,4 volt. Tavaly 63,6 ezerrel csökkent 1,824 millióig a halálozás száma. Így 2017-ben az ország lakossága 134,4 ezer emberrel csökkent a természetes fogyás következtében, miközben 2016-ban még természetes növekedést regisztráltak: ekkor 5,4 ezerrel többen születtek, mint amennyien meghaltak.

Csökkentek a reáljövedelmek is

Nem csak az orosz lakosság, hanem az oroszok jövedelme is csökkent a Rossztat közlése szerint. 2017-ben az orosz reáljövedelem 1,7 százalékkal maradt el a 2016-ostól. Ez azt jelenti, hogy már negyedik éve tart a csökkenés: 2014-2016 között 0,7, 3,2 és 5,8 százalékos csökkenéseket regisztráltak.

Emellett kevesebbet is takarítanak meg az orosz emberek: a Rossztat utolsó becslése szerint 2017 harmadik negyedévében az emberek jövedelmük mindössze 5 százalékát tették félre, miközben ez a szám egy évvel korábban még 8,2 százalék volt. Augusztus-december között 39-ről 31 százalékra csökkent azoknak az oroszoknak az aránya, akiknek van valamilyen megtakarításuk, miközben azok aránya, akiknek egyáltalán semmilyen megtakarításuk nincsen 59-ről 67 százalékra nőtt.

Ugyanakkor többet költenek az oroszok: többet adtak ki árucikkek és szolgáltatások megvásárlására, ide értve a külföldi kártyás vásárlásokat is. De több pénzt adtak ki a rezsi és az egyéb kötelező jellegű fizetnivalókra is. Ez meglátszódott a kiskereskedelmi forgalom volumenén is, amely 1,2 százalékkal emelkedett 2016-hoz képest (akkor viszont 4,6 százalékkal csökkent).

A szakértők szerint az orosz lakosság elkezdte felélni a megtakarításait, mivel sokan már csak így tudják biztosítani a korábban megszokott életszínvonalat. A megtakarítások csökkenésével párhuzamosan egyre több hitelt vesznek fel az oroszok. 2017. január-november között több hitelt vettek fel, mint amennyit elhelyeztek a bankokban. A fogyasztási hiteleket a szegény, perifériális régiókban veszik fel a legnagyobb arányban, jellemzően a lakosság legszegényebb rétegei.

(Vedomosztyi, Kommerszant)

205 évvel ezelőtt hagyták el Napóleon seregei Oroszországot

205 évvel ezelőtt a napóleoni Grande Armée maradványai végérvényesen elhagyták Oroszországot, átkelve a Nyemanon. Az oroszországi hadjárat végére a francia császár megsemmisítő vereséget szenvedett.

1812. június 24-én Napóleon hadserege figyelmeztetés nélkül átlépte Oroszország határait. A Grande Armée létszáma körülbelül 600 ezer főt tett ki, a franciákon kívül a Napóleon által már leigázott országok katonái is szolgáltak a seregben. Az országuk védelmére ellenük küldött orosz katonák létszáma majdnem háromszor kisebb volt.

A háború hivatalos indoka az Oroszország és Franciaország által kötött Tilsiti béke feltételeinek megszegése volt. A Tilsiti békét 1807-ben kötötte I. Sándor orosz cár és Napóleon francia császár az 1806-1807-es negyedik koalíciós háborút követően. A háborúban Oroszország a franciák ellen harcoló Poroszországot támogatta.

A szerződés feltételeinek megfelelően Oroszországnak el kellett ismernie Napóleon összes hódítását, tiszteletben kellett tartania a meghatározott szabályokat a más országokkal folytatott kereskedelem tekintetében, nem akadályozhatta Franciaország uralmának kiépítését a görögországi Jón-szigetek felett. Ezeken túl a két ország kötelezettséget vállalt, hogy háború esetén segítik egymást.

Azonban a Franciaország fő ellensége, a Nagy-Britanniával való kereskedelemre vonatkozó tilalom ellenére Oroszország továbbra is fogadta kikötőiben a semleges zászlók alatt hajózó brit hajókat. Ennek következtében 1812. június 22-én Napóleon kiáltvánnyal fordult seregeihez, melyben a Tilsiti megállapodás megszegésével vádolta Oroszországot. A kiáltványban az oroszok elleni támadást második lengyel háborúnak nevezte.

Napóleon három év leforgása alatt tervezte meghódítani Oroszországot, fokozatosan elfoglalva a különböző területeit. Az orosz seregek visszavonulása az ország belsejébe azonban keresztül húzta a tervét, mivel arra kényszerült, hogy a csapatok után vonuljon. Napóleon hadseregének számbeli fölénye ellenére az orosz katonák viszonylag sikeresen verték szét egyik divíziót a másik után. Az ellenség megsemmisítésében segítségükre voltak a parasztokból szerveződött partizán osztagok is.

A borogyinói csata lett a történelem egyik legvéresebb egynapos ütközete. Céljait egyik fél sem érte el – Napóleon nem volt képes szétverni az orosz hadsereget, Kutuzov pedig nem tudta megvédeni Moszkvát. Azonban éppen Napóleon döntő győzelmének hiánya határozta meg előre a franci hadsereg végső vereségét.

Szeptember 14-én, amikor Napóleon seregei bevonultak Moszkvába, a város lángra kapott. Nem tudni a tűz okát: lehettek a partizánok, lehetett szándékos gyújtogatás, esetleg a francia megszállók elővigyázatlanságából is fellángolhatott a tűz. A lángok olyan gyorsan terjedtek, hogy a Kremlbe érkező Napóleon gyakorlatilag a következő reggelen kénytelen volt tovább állni.

Négy napon keresztül semmiféle próbálkozás sem történt annak érdekében, hogy megállítsák a tüzet, míg végre szeptember 18-án magától kialudt. Eddigre csupán a város egy kis részét maradt érintetlen. A lakóépületek több mint kétharmada leégett, de így járt a templomok és a kereskedelmi üzletek többsége is. Körülbelül 20 ezer lakos sérült meg.

Napóleon több mint egy hónapig volt Moszkvában. Míg az orosz hadsereg feltöltötte a készleteit, a takarmányt, valamint kicserélte a felszereléseit, eközben Napóleon katonái ki voltak téve a partizánok támadásainak. Végül Napóleon kiadta a parancsot az elpusztított város elhagyására.

Alekszandr von Benckendorff gróf így emlékezett vissza a Moszkvába való visszatérésre: „1812. október 10-én érkeztünk meg az ősi fővárosba, ahol még minden füstölgött. Szinte az emberi és az állati holttesteken keresztül kellett utat vágni magunknak. Az összes utca zsúfolt volt a romoktól és a hamutól. Csupán egyes kifosztott, a füsttől teljesen megfeketedett templomok szolgáltak szomorú útmutatóként a felfoghatatlan pusztulás között. Eltévedt franciák szédelegtek szerte Moszkvában, és váltak a paraszti tömeg áldozatává. A parasztok minden irányból sereglettek a szerencsétlen városba.”

A franciák abban a reményben hagyták el Moszkvát, hogy meglephetik a Moszkvától 80 kilométerre található Tarutyino faluban lévő Kutuzovot, és meglepetésszerűen elfoglalhatják Kalugát. A partizánok azonban észlelték a csapatok közeledését, így az orosz katonák felfegyverkezve várhatták a franciákat.

Október 18-án került sor a tarutyinói csatára. Ezúttal az oroszok voltak számbeli fölényben, és noha a franciákat tervezési hiányosságok és a kitűzött célok nem pontos teljesítése miatt nem sikerült szétverni, a győzelem mégis az oroszoké lett. Ezen kívül az orosz hadseregnek több mint 30 francia ágyút sikerült zsákmányolnia.

A siker fellelkesítette az orosz hadsereget, amely így erőt szerzett az ellentámadáshoz. Napóleon Szmolenszk felé indult abban a reményben, hogy ott áttelelhet, az orosz csapatok pedig üldözőbe vették az ellenséges hadsereget.

Novemberre a francia hadsereg visszavonulása már inkább emlékeztetett egy rendezetlen menekülésre. Napóleonnak ekkorra már csak egyetlen célja volt, mégpedig a katonái megmentése. Ezt azonban nem sikerült teljesítenie.

November végére érték el a seregek a Berezina folyót. Az orosz katonák másfélszer többen voltak a franciáknál – nagyjából 60 ezren, szemben 40 ezerrel. A néhány napig tartó kegyetlen csata a franciák felének a halálához vezetett, a veszteségük több mint 30 ezer ember volt. Decemberben a szétvert Grande Armée katonái átkeltek a Nyemanon, elhagyva Oroszországot. Ahogyan Kutuzov írta, a háború „az ellenség teljes megsemmisítésével végződött”.

Az életben maradt katonák egy része a másfelé szolgáló francia divíziókkal együtt Vilniusba érkeztek, ahol a történelmi dokumentumok alapján „elegendő liszt és hús volt ahhoz, hogy ellássanak 100 ezer katonát 40 napon keresztül.” Azonban az élelemkiosztás szervezettségének hiánya, valamint a hosszadalmas visszavonulás miatti kimerültség káoszhoz vezetett. A visszavonulás időszaka alatt több mint 20 ezer katona halt meg kihűlés, éhezés és betegségek következtében. A holttesteket eleinte elégették, ám a bűz illetve a halottak mennyisége miatt végül úgy döntöttek, hogy tömegsírba temetik őket.

Napóleonnal mindössze 9000 katona tért vissza Párizsba. Arra a kérdésre, hogy „milyen állapotban található a hadsereg?” azt válaszolta, hogy „többé nincs hadsereg”. A teljes hadjárat alatt a 600 ezres hadseregből körülbelül 30 ezren maradhattak életben. 1813-1814-ben az orosz csapatok, együttműködve Svédország, Ausztria, Poroszország hadseregeivel felszabadította Napóleon uralma alól az európai országokat. Ennek következtében Napóleon elvesztette a trónját, Franciaország pedig visszaszorult az 1793-as határai mögé.

(via Gazeta.ru)

Putyinfejű, medvetestű szobrot készített egy orosz szobrász

Putyinfejű, medvetestű szobrot készített egy asztrahányi szobrász. A kovácsolt vasból készült szobor az "Elme, erő és lélek" elnevezést kapta.

A szobrot, amely Putyin fejét és egy medve testét ábrázolja egy asztrahányi autodidakta művész, Viktor Kropacsov készítette. A művész szerette volna egy asztrahányi kulturális intézményben kiállítani művét, ám ez nem sikerült neki, ezért most egy kis előkertben tette közszemlére a medveszobrot, melyet később Vlagyimir Putyinnak szeretne ajándékozni.

Az „Elme, erő és lélek” nevezetű, kovácsolt vasból készült szobor sajátos módon ábrázolja Oroszországot. A medvetest jelképezi magát Oroszországot, amelynek élén Putyin áll – ez magyarázza a fejet. A medve épp rálép egy sasra, amely Oroszország külső ellenségeit hivatott szimbolizálni. A sas szárnyai a medve hátán találhatóak. A medve mancsai között egy tokhal helyezkedik el, amely az asztrahányi terület szimbóluma, de ugyanakkor Vlagyimir Putyin jóságát és őszinteségét is jelképezi.

Viktor Kropacsov 2009 óta foglalkozik képzőművészeti kovácsolással, néhány éve még segélyt is kapott a regionális foglalkoztatási hivataltól vállalkozása fejlesztésére. Nem ez az első műve, néhányszor már részt vett helyi iparművészeti kiállításokon is.

(via kaspyinfo.ru)

Gudim, a szovjet kísértetváros

Gyakran nyomasztó érzés egy elhagyatott város látványa, ám a most bemutatott település valószínűleg ellentmondásos érzéseket fog kelteni. Gudim, a csukcsföldi szovjet város valójában egy titkos katonai létesítmény volt, mindössze 200 kilométerre Amerikától.

Gudim csak az egyik a titkos város megnevezései közül. A katonai bázist hivatalosan gyakran Andir-1-nek nevezték. Az itt elhelyezett szovjet nukleáris támaszpontnak kellett volna elpusztítania a fél amerikai kontinenst a helyzet kiéleződése esetén. Kívülről teljesen hétköznapian néz ki: néhány kétemeletes ház, iskola és kereskedelmi központ, melyek mostanra teljesen elhagyatottak és félig elpusztultak. Gudim legfontosabb része azonban a föld alatt található – egy gigantikus, sokszintes létesítmény, ahol a rakétákat és a fűtőanyagot tárolták.

Gudim egyike volt a Szovjetunió 15 titkos vagy zárt városainak. A térképen nem jelölték és a külföldieknek a legszigorúbban tiltották, hogy ide utazzanak. A települést az 1950-es években építették, 1961-től körülbelül 5 000 ember élt itt, katonák és családjaik. A bázison három közép-hatótávolságú rakétakomplexum volt található. Atomháború esetén innen támadták volna meg az Egyesült Államok nyugati részeit.

A földrajzi távolság és a titkos státusz ellenére a helyiek elégedettek voltak a gudimi körülményekkel. A fizetések magasak voltak és semmiben sem szenvedtek hiányt, a kereskedelmi központban volt minden, amelyről a Szovjetunió egyéb városaiban csak álmodoztak.

A nukleáris fegyvereket 1986-ban elszállították, utána a város egy ideig hagyományos katonai bázisként funkcionált, majd 2002-ben teljesen elnéptelenedett.

www.kulturologia.ru

"Élj minimálbérből, de ne halj meg!"

Egy hónap alatt öt kilót fogyott az oroszországi minimálbérből élő aktivista

Az Arhangelszki Terület Szakszervezeteinek Szövetségének egyik munkatársa egy kísérlet keretein belül megpróbált kihúzni egy hónapot az oroszországi minimálbérből. A kísérletezés augusztus 23-án indult és szeptember 22-én ért volna véget, de az aktivistának öt nappal korábban már egy fillérje sem volt.

„Jelenleg a minimálbér havi 7800 rubel (35 724 forint - 1 rubel 4.58 forint - szerk.). A tizenhárom százalékos jövedelemadó levonása után ebből marad 6786 rubel (31 080 forint). Egy ekkora jövedelemmel rendelkező ember jogosult lakhatási segélyre. Egy egyszobás lakás esetén a segély mintegy 1315 rubel (6023 forint). Végeredményben tehát 8101 rubelből (37 103 forint) kell kihozni a hónapot. Ez napi 261 rubel és 3 kopejka (1195 forint). Levonunk a lakhatásra 3200 rubelt (14 656 forint), így marad 4901 rubelünk (22 447 forint), vagyis 158 rubel egy napra (724 forint). Már végeztek ilyen kísérleteket, de finoman szólva ők nem vettek mindent számításba. Például a létminimumot vették alapul, és nem a minimálbért. Vagy nem vették számításba a lakhatási költségeket és a tisztálkodási kiadásokat. Én igyekeztem mindent számításba venni, továbbá összehasonlítani az ezért a pénzért megvásárolható élelmiszereket a fogyasztói kosárral” – mesélte a fiatalember.

Az aktivista minden nap beszámolt a blogján, így akarta felhívni a figyelmet a minimálbéren tengődők életének sajátosságaira. A harmadik héten elhagyta azokat az élelmiszereket, melyek nem fértek bele a büdzsébe: hús, hal, gyümölcs, túró, vaj, margarin. Csupán az apró heringekből főzött leves maradt, azonban a nagy spórolás ellenére is szeptember 17-re kifogyott minden pénzéből.

via Lentach

Oroszország korlátozza a Kazahsztánból és Belorussziából jövő cukorimportot

A Mezőgazdasági Minisztérium őket tartja felelősnek az oroszországi cukorpiac problémáiért

Oroszország korlátozhatja a Kazahsztánból és Belorussziából jövő cukorbehozatalt, nyilatkozta a Vedomosztyinak Alekszandr Tkacsov mezőgazdasági miniszter. Ezek az országok vámmentesen importálják a nyers cukrot, ezt feldolgozzák, majd eladják az olcsó végeredményt, többek között Oroszországban is – magyarázta.

A nyers nádcukor legfontosabb szállítója Brazília: rá esik a világ cukorkereskedelmének több mint a fele – jegyzi meg Jevgenyij Ivanov, az Agrárpiacok Konjunktúra Intézetének vezető szakértője. Az Oroszországba irányuló cukorimportot vámilletékkel korlátozzák: 140-250 dollár egy tonna nyers cukorra és 340 dollár egy tonna fehér cukorra.

Oroszországnak sok hazai cukra van: 2017-ben várhatóan 6,5 millió tonnát fognak gyártani, miközben a felhasználás kb. 5,8 millió tonna lesz (a Mezőgazdasági Minisztérium adatai). „Egyik oldalról nálunk cukortúltermelésről beszélhetünk, a felesleget [700 000 tonnát] exportálnunk kell. Másrészt – ott van a partnerek, Kazahsztán és Belorusszia tisztességtelen politikája, melyek harmadik országok cukrait a mi piacunkon dobják piacra” – magyarázta a miniszter, hozzátéve, hogy ez nyomás alá helyezi a piacot – augusztus elejétől szeptemberig a cukor ára majdnem a felére csökkent – 44 rubelről 26-ra kilogrammonként.

Emiatt az oroszországi cukorgyártók haszon nélkül dolgoznak, panaszkodik Gleb Tyihomirov, a Sucden oroszországi pénzügyi igazgatója.

Ennek eredményeként az oroszországi cukorgyártók versenyképtelenné váltak, mutat rá Tkacsov. Az orosz vállalkozások veszteségesek, sokan csődközeli állapotban vannak. Elmondása szerint a Mezőgazdasági Minisztérium kénytelen elfogadni egy sor hatékony intézkedést az Eurázsiai Gazdasági Unió piacának szabályozására (Oroszország, Belorusszia, Kazahsztán, Kirgizisztán és Örményország gazdasági uniója).

Másképpen jövőre csökkeni fog a vetésterület és romlani fog a gyárak gazdasági helyzete, sorolja Tkacsov: „Fenyegetve van az élelmiszerbiztonság, a függetlenség a cukor terén. Annál inkább, minthogy ma komolyan gondolkodunk az exporton, ebben az irányban zajlanak az első lépések”.

Az EGU országaiban egységes a vámtarifa-politika – emlékeztet az EGU sajtószolgálatának munkatársa. Belorussziában és Oroszországban a nyers cukor behozatala esetén a szokásos behozatali vámilleték van érvényben. Nulla az illeték Kazahsztánban, Kirgizisztánban és Örményországban, amely azzal áll összefüggésben, hogy ezekben az országokban nincsen belföldi termelés – hangsúlyozza az EGU munkatársa. Azonban ezzel a díjszabással csak annyit szállíthatnak ezek az országok, amennyit fogyasztanak: a fogyasztáson felüli szállítást már az egységes tarifa szerinti illeték sújtja.

Belorusszia megtérítheti saját cukorgyártóinak a megfizetett illetéket – meséli két hivatalnok, akik jól ismerik a kérdéssel kapcsolatban zajló vitát. „Arra van szükség, hogy mindenki tisztességesen fizesse a behozatali illetéket, és az államok ezt ne térítsék meg a vállalatoknak. Így fog az összes gyártó azonos feltételek mellett működni” – mondja Makszim Baszov, a Ruszagro vezérigazgatója. Másképp ki kell vonni a cukrot a szabad kereskedelemi szabályozás alól. A belorusz és kazah mezőgazdasági minisztériumok képviselői nem válaszoltak a kérdésekre.

A cukor kedvezményes feltételek közötti importja az EGU partnerországaiba „egyenlőtlen feltételeket” teremt a FÁK országaiban – jegyzi meg Andrej Bogyin, a Szojuzrosszahar vezetőségének igazgatója. Kazahsztán fehér cukrot importál Európából édesipari termékek és italok előállításához , valamint nyers cukrot Brazíliából és Thaiföldről feldolgozásra. Eközben Oroszországban felesleg van, így ez nyomás alá helyezi az egész egységes vámterület piacát – mutat rá Bogyin. Belorusszia pedig bőségesen állítja elő a saját cukrát és folytatja a nyers cukor beszállítását.

A Rossztat – az orosz statisztikai hivatal – adatai szerint Oroszország az első félévben 130 000 tonna fehér cukrot importált a FÁK országaiból. Alapvetően ez Belorussziát jelenti, mutat rá Ivanov, és ezt a Belsztat – a belorusz statisztikai hivatal – adatai is alátámasztják. Az EGU minden országának egységes kereskedelmi politikát kell vinnie – mondja ő -, ám Oroszországban sok éve nincsenek védővámok az importra és a cukor vonatkozásában nincsen kedvezményes rendszer, míg más országokban vannak ilyenek. Régóta létezik ez a probléma, ám idén minden korábbinál aktuálisabbá vált a világpiaci árak csökkenése (30%-os a csökkenés a Szojuzrosszahar szerint), valamint a rekordmagasságú oroszországi termelés miatt.

Mennyi cukrot gyárt és importál Oroszország? A bal oldalon látható az import mértéke ezer tonnában kifejezve a fehér és a nyers cukor vonatkozásában, jobb oldalon pedig a gyártás mértéke millió tonnában kifejezve (fehér répa- és nádcukor). (www.vedomosti.ru)

Új fővárosa lesz Oroszországnak?

Dmitrij Orlov, a Jegyinaja Rosszija Legfelsőbb Tanácsának tagja vetette fel a javaslatot, hogy Oroszország fővárosát helyezzék át Jekatyerinburgba.

„A legmegfelelőbb megoldás Jekatyerinburg lenne, de a fővárosi funkciók egy részét el lehetne osztani néhány város között” – jelentette ki. Azt is hozzátette, hogy Moszkva geográfiai elhelyezkedése nem túl szerencsés egy főváros számára.

„Moszkva messze található Oroszország földrajzi központjától, fejlődése pedig a moszkvai agglomeráció kóros megnagyobbodásához vezet. Már ez a két érv is elegendő ahhoz, hogy komoly vita kezdődjön a főváros áthelyezéséről az Urálba, a Volga-vidékre vagy Nyugat-Szibériába” – mondta.

Korábban Jurij Krupnov, a Demográfiai, Migrációs és Regionális Fejlesztési Intézet megfigyelőtanácsának vezetője nyilatkozott úgy, hogy a főváros Urálon túlra való áthelyezésének projektjét az elnöki adminisztrációból adták át megvizsgálásra a Gazdaságfejlesztési Minisztériumnak.

Gazeta.ru

Litvánia kerítést épít az orosz határra

Decemberre egy kétméteres fémkerítés fog állni a litván-orosz határon. A litván költségvetésből 1,355 millió eurót különítettek el erre a célra.

Litvánia június 5-én hétfőn kezdi meg a kerítés felépítését a litván-orosz határon. A kerítést 44,6 kilométeres szakaszon építik meg a Litvánia Államhatár Védelmi Szolgálata közlése szerint.

A tervek egy kétméteres fémkerítésről és annak kiegészítő berendezéseiről szólnak. A kerítést ott fogják megépíteni, ahol az államhatár szárazföldön húzódik – Litvánia, Lengyelország és Oroszország határainak találkozási pontjától a Vištyčio tóig, valamint a határ Šakių és Vilkaviškio járások területén elhelyezkedő szakaszán a Nyemanig. A Nyeman mentén (109 km) korábban már telepítettek megfigyelő rendszert.

 

A kerítés költsége

2017 januárjában vált ismertté, hogy Litvánia kerítést fog építeni a Kalinyingrádi terület határára. A litván belügyminiszter akkor azt mondta, hogy erre a célra 3,6 millió eurót terveznek elkülöníteni a költségvetésből. Litvánia Államhatár Védelmi Szolgálata 27 társaságtól kapott pályázati anyagot a projekt megvalósítására, írja az L24 litván portál.

A LÁVSZ végül a Gintreja társasággal kötött szerződést az építkezésre 1,355 millió eurós értékben. Ezt a pénzt már elkülönítették. A tervek szerint a kerítés felhúzása idén december 20-ra fejeződik be. A kerítés célja a csempészet és az illegális migráció megakadályozása. A litván tervek között az is szerepel, hogy 2020-ig a belorusz határra is kerítést építenek, írja az Interfax.

Észtországban és Lettországban is zajlik a műszaki határzár felépítése az orosz határon. Utóbbi két balti ország 2019-ben tervezi befejezni a munkálatokat.

dw.com